Személyes eszközök
Ön itt áll: Főoldal Tagok Biró Annamária Briefwechsel des Karl Gottlieb Windisch, s. a. r., bev., jegyz. SEIDLER Andrea, Universitas, Budapest, 2008 (Magyarországi tudósok levelezése, 5).

Briefwechsel des Karl Gottlieb Windisch, s. a. r., bev., jegyz. SEIDLER Andrea, Universitas, Budapest, 2008 (Magyarországi tudósok levelezése, 5).

by Biró Annamária Utoljára módosítva 2009. 01. 23 00:03
— filed under:

Biró Annamária recenziója

A pozsonyi tudós és szerkesztő, Karl Gottlieb Windisch közel kétszáz darabot számláló levelezése 2008-ban a Magyarországi tudósok levelezése sorozat ötödik köteteként jelent meg. A sorozat szerkesztői a tudós levélváltások forrásértékét felismerve egységes szerkesztési szabályok szerint kívánták kiadni a dokumentumokat. Az első főszerkesztő Tarnai Andor volt, akinek korai halálával a kiadás egy időre megtorpant, ám hamarosan Szelestei N. László újraindította. 2007-ig négy kötet jelent meg: Benkő József, Bél Mátyás, Horváth István és Ferenczy János, valamint Kollár Ádám Ferenc írásai. A sorozat az Akadémiai Kiadónál indult, később a Balassi Kiadó vette át, negyedik és ötödik kötete pedig már az Universitas Kiadó gondozásában jelent meg. Mind a sorozatcím, mind pedig az eddig megjelent könyvek utalnak arra, hogy a hungarus tudattal rendelkező, de nem minden esetben magyar anyanyelvű tudósok műveit jelentetik meg, ennek megfelelően a kiadások általában többnyelvűek. 2006-ban a sorozat szerkesztői és munkatársai tanulmánykötetet adtak ki (Magyarországi tudósok levelezése a 18. században: Tanulmányok, szerk. SZELESTEI N. László, Budapest, SZENAL, 2006), melyben a folyamatban lévő munkákról számoltak be. E mű  bevezetőjében nem csak a már korábban megfogalmazott célokról értesülünk (16–19. századi, tág értelemben vett tudomány- és művelődéstörténeti levelezések közzététele), hanem a készülő kötetek egységes tartalmi felépítésének leírását is olvashatjuk. A levélszövegek időrendi és sorszámozott közlése mellett minden könyvet bevezető tanulmánnyal, függelékkel, jegyzetekkel, mutatókkal, névjegyzékekkel látnak el, ezáltal könnyítve a kutatók tájékozódását a sorozat darabjaiban. Itt értesülhetünk arról is, hogy melyek a folyamatban lévő munkák. Weszprémi István, Köleséri Sámuel, Révai Miklós, Lázár János, Toldy Ferenc, Rumy Károly György, Gerhard Cornelius Driesch, továbbá Giuseppe Garampi levelezése magyarországiakkal és erdélyiekkel monumentális munkákat ígérnek.

Andrea Seidler már az első kötetben felhívja a figyelmet arra, hogy Karl Gottlieb Windisch levelezésének közzététele és elemzése egyrészt az irodalmi levelezések és a levelek nyilvánosság-pótló funkciójának újabb bizonyítéka lehet, másrészt segítségével nyomon követhetjük az 1780-as évek egyik legjelentősebbnek tartott folyóiratának, az Ungrisches Magazin-nak keletkezéstörténetét is (61).

Nem csupán a Kollár Ádám Ferenc levelezése című könyv gyakorlata, hanem a levélíró személye is megkívánta, hogy ne csupán német és magyar, hanem szlovák nyelvű bevezető szöveggel is közreadják a 18. század kutatói számára jelentős dokumentumokat. Jelen kötet 211 levelet tartalmaz: a 144 levéldokumentumot kiegészíti 67 lappangó vagy megsemmisült tartalmi rekonstrukció. A bevezetőben a szövegek általános ismertetése mellett (lelőhelyek, nyelvi megoszlás, levelezőtársak személye) a szerkesztő a legfontosabbnak tartott levélváltások tematikáját is bemutatja. Az augsburgi Johann Daniel Herz-cel folytatott információcsere a korabeli tudós társaságok működésébe enged betekintést, mely témakör a Windisch lapjai körül szerveződő társaságok szövegeiben is folyamatosan felbukkan. Az augsburgi tudóssal folytatott levelezés olyan folyamatok megvilágításában segíthet, amelyek eddig csupán marginálisan voltak jelen a korszak tudós társaságait és az általuk kiadott folyóiratokat elemző kutatásokban. Hiányzik annak alapos feltérképezése, hogy a külföldi minták milyen mértékben befolyásolták a hazai szervezeteket, illetve a kiadói habitusok milyen (nem minden esetben követendő) példák nyomán alakultak ki. Windisch elítélte Herz kiadói önkényét, a levelek elemzése hozzásegíthet a tudatosan felépített szakmaiság egyes állomásainak megértéséhez. A Herz-cel folytatott levélváltás ugyanis a későbbiekben kiadóvá váló és ilyen minőségében levelező Windisch korábbi szövegeivel összevetve mutatja meg elmélet és gyakorlat különbségét. Igen gyakran Windisch maga is olyan autoriter személyiséggé válik, aki nem minden esetben kíván magyarázatot adni az általa gyakorolt szerkesztői eljárásokra (lásd például Martinus Schech-nek a szász eredetkérdésről írott tanulmányát, Cornides Dániel fenntartásait ezzel kapcsolatban és Windisch hárítását a kérdésben). Az erdélyi tudósokkal – leginkább Cornides Dániellel, Seivert Jánossal és Benkő Józseffel – váltott levelek az Ungarisches Magazin tudósítóinak egyéni munkamódszeréről, tudományról vallott nézeteiről, a folyóirat szerkesztési elveiről tájékoztatnak, és az erdélyi tudományművelés pozsonyitól eltérő módjára is rávilágítanak, különösen az erdélyiek részéről folyamatosan érkező könyvrendelések útján. Az erdélyi tudósítók hiányolják a legújabb kiadványokat, melyek nélkül a kutatás és az alkotói munka nehézségekbe ütközik, leveleikben Windisch segítségét kérik ezek beszerzésében.

A gyűjteményt a magánlevelek szinte teljes hiánya jellemzi (kivételnek számít egyetlen Kempelen Farkasnak küldött), a magánjellegű információkat a Windisch-hez a legközelebb álló munkatársak leveleiben fedezhetjük fel.

A félhivatalos szövegek bepillantást nyújtanak a pozsonyi katolikus és evangélikus egyház tisztségviselőinek viszonyába, és érdekes adalékot jelenthetnek II. József kultuszának vagy éppen elítélésének kérdéséhez is. Az evangélikus lelkészhez, Crudy Dánielhez címzett írások gyakran a megemlékezés illő formáira vonatkozó utasításokat tartalmaznak, a polgármesteri funkciót betöltő Windisch ugyanis kerülni próbálta a konfliktushoz vezető helyzeteket. E művek alapos tanulmányozáának túl kell lépnie a tudományszervezés és lapkiadás mikéntjére irányuló kutatásokon, hiszen művelődéstörténeti, illetve kultúrtörténeti kutatások forrása is lehet. Az anyag átfogó vizsgálata pedig fontos adalékokat szolgáltathat ahhoz a kérdéshez, hogy az időnként szekularizáltnak nevezett korszak tudósait milyen mértékben befolyásolták a felekezeti kérdések, hiszen ez nem csupán a közélet szervezésében nem mellékes szempont, hanem abban is, hogy a folyóiratszerkesztőnek voltak-e vallási szempontjai például a tudósítók összeválogatásában.

A különböző területeket kutató, de egymástól távol lakó tudósokkal folytatott levelezés olvasástörténeti és könyvtörténeti alapkutatások kiindulópontja is lehet. Az információáramlás fontos dokumentumait olvashatjuk a kötetben; a könyvek megjelenéséről szóló tudósítások, a terjesztés nehézségei és időnként a megjelent munkák rövid tartalmi kivonatai a könyvhasználat módozataira világítanak rá, de a még Pozsonyba is későn érkező németországi kiadványokról szóló híradások néha olyan helyzet elé állíthatják a kutatót, hogy kénytelen felülbírálni a példányszámokról és a potenciális olvasók számáról szóló szakirodalmi állításokat.

Andrea Seidler a leveleket eredeti nyelven (nagyrészt németül, de latin és szlovák szövegekkel is találkozhatunk), a regesztákat pedig német és magyar nyelven teszi közzé. A gondos jegyzetek nem csupán a levelek lelőhelyét fedik fel, hanem a szövegekben említett személyek kilétére, az idézett könyvek pontos megjelölésére is rávilágítanak, egy-egy levélbeli utalás bővebb kifejtésének itt adott teret a szerkesztő, s gyakran szakirodalmi útmutatóval is segíti a további tájékozódást. A kötet használatát a levélírók és címzettek betűrendje, a helységnévtár és a személynévmutató is megkönnyíti. A kötet többnyelvűsége miatt a szerkesztő (??? )/ az olvasó néha nehézségekbe ütközhet. A levelekben felbukkanó német nyelvű kötetcímek nem minden esetben teszik nyilvánvalóvá, hogy kiadott munkáról van-e szó vagy csupán a főnév által jelölt műfajról (például August Ludwig von Schlözer Briefwechsel-ként rövidített folyóirata), ezért szerencsés lett volna, ha a magyar nyelvű kivonatok pontos eligazítást nyújtanak. A kivonatok terjedelmi korlátaiból (ami a kétnyelvű kivonatolás miatt tovább zsugorodik) fakadhat az is, hogy a hosszabb levelek bizonyos aspektusaira nem derül fény, ezért az egyes speciális kérdésekben tájékozódni kívánó kutatónak ajánlott a teljes levelezés átböngészése.

A kötet, túl azon, hogy fontos adalékokkal szolgál az Ungrisches Magazin keletkezéstörténetéhez, a sajtótörténettel foglalkozók számára is rengeteg újdonságot tartalmaz. A Függelékben a folyóirat beharangozásának 1780-ban keltezett szövegét, valamint táblázatba foglalva a négy kötet tartalomjegyzékét olvashatjuk. A levelezés alapos áttanulmányozása során a szerkesztő azonosította a legtöbb írás szerzőjét, így az egyes szövegek nem csupán a folyóirat kontextusában, hanem az egyéni életművek integráns részeként is értelmezhetőkké váltak. A táblázat összeállításának módjáról nem kapunk felvilágosítást, értesülünk viszont a feltételezett szerzők kilétéről, illetve a szöveg tartalmi besorolásáról. Egyes esetekben az is kiderül, hogy a szerző azonosítása pontosan melyik levél alapján történt, a terjedelmi korlátok valószínűleg itt is befolyásolták azt, hogy a bizonytalan szerzőségű szövegek esetében nem lehetett kifejteni, a sejtések mely szövegek alapján argumentálhatók. Mivel azonban forráskiadványról van szó, fontos és dicséretes, hogy általa lehetőség nyílik a további finomításokra és a hiányzó szerzők azonosítására.

A hatalmas munka a 18. század művelődéstörténetének jelentős dokumentuma. A sajtótörténet kutatóin kívül azoknak is ajánlhatjuk, akik a korabeli társadalmi mozgásokra, a tudományművelés és –pártolás különböző módozataira és a politikai élet helyi sajátosságaira figyelnek.

Zusammenfassung

Der von Andrea Seidler herausgegebene Briefwechsel von Karl Gottlieb Windisch, des Pressburger Gelehrten und Redakteurs ist im Jahre 2008 als Band 5 der Reihe Magyarországi tudósok levelezése (Briefwechsel ungarländischer Gelehrten) erschienen. Im Band werden 211 Briefe behandelt: 144 werden als Dokumente reproduziert, 67 verschollene oder verloren gegangene inhaltlich rekonstruiert. Der Tradition der Reihe entsprechend (dem vorangehenden Band, des Briefwechsels von Adam Ferenc Kollár ähnlich) wird auch dieser Band mehrsprachig eingeleitet und kommentiert. Die Zusammenfassungen auf  Deutsch, Ungarisch und Slowakisch machen diese bedeutende kulturhistorische Dokumentensammlung für alle Fachleute zugänglich, die zur Geschichte des 18. Jahrhunderts forschen: Sie enthält Daten und Fakten zur Presse-, Wissenschafts- und Kulturgeschichte, sowie zu wichtigen politischen und gesellschaftspolitischen Prozessen der Großregion.

 
Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek