Személyes eszközök
Ön itt áll: Főoldal Tagok Biró Annamária Fejezetek egy leveleskönyvből: Palásthy Márton levelei Koppi Károlyhoz 1780–1783, s. a. r., bev., jegyz. BALOGH Piroska, Szeged, 2008 (Fiatal Filológusok Füzetei. XVIII–XIX. század, 3.)

Fejezetek egy leveleskönyvből: Palásthy Márton levelei Koppi Károlyhoz 1780–1783, s. a. r., bev., jegyz. BALOGH Piroska, Szeged, 2008 (Fiatal Filológusok Füzetei. XVIII–XIX. század, 3.)

by Biró Annamária Utoljára módosítva 2009. 09. 02 08:34
— filed under:

Biró Annamária recenziója Balogh Piroska új könyvéről

Palásthy Márton Koppi Károlyhoz írott levelei a Fiatal Filológusok Füzetei, XVIII–XIX. század című könyvsorozat harmadik köteteként jelent meg. A sorozat szegedi bölcsészek vállalkozásaként indult, s kezdetben olyan kora újkori irodalmi és eszmetörténeti szempontból fontos szövegek közreadásával jelentkezett, amelyek egyrészt nehezen voltak hozzáférhetőek a szélesebb közönség számára, miközben a korabeli európai gondolkodás, szellemi forrongás egy-egy mintapéldányát képviselték. 2005-ben a Spectator magyar fordításának kiadásával új alsorozat jött létre, mely a 18–19. századi kéziratos szövegek sajtó alá rendezésével és filológiailag megmunkált közreadásával elsősorban a magyar, de az európai szellemtörténet e korszakára jellemző nyugtalanságot, a korszak mentalitásának állandó újrafogalmazási vágyát tárja az olvasók elé.{JEGYZET: Az alsorozat eddigi füzetei: Szemlélő: A Spectator fordítása (1783), s.a.r., bev., jegyz. BALÁZS Péter és LABÁDI Gergely, Szeged, 2005; „…tsekély vélekedésem szerént…”: Aranka György nyelvműveléssel és erkölcstannal foglalkozó írásai, s.a.r., DÁVID Péter, BIRÓ Annamária, bev., jegyz. DÁVID Péter, Szeged, 2007.}

Balogh Piroska eddigi kiadványaival{JEGYZET: Különösen fontos: Schedius Lajos János Széptani írásai, szerk., jegyz. BALOGH Piroska, Kossuth Egyetemi Könyvkiadó, Debrecen, 2005 (Csokonai könyvtár: Források).} már bizonyította, hogy szakavatott ismerője azoknak a 18–19. századi kéziratoknak, amelyek a korszakra vonatkozó eddigi ismereteinket bővíthetik, vagy akár teljesen más megvilágításba is helyezhetik. Jelen esetben egy leveleskönyvből válogat, ám a válogatás összefüggő egészet nyújt az olvasó számára: a Magyar Piarista Rend Központi Levéltárában található leveleskönyv a Koppi Károlyhoz írott leveleket tartalmazza, jelen kötetbe az az 59 levél került, amelyeket Palásthy Márton írt a kolozsvári akadémia történelemtanárának. A levelek – néhány rövidebb német nyelvű szövegrészletet leszámítva – latin nyelvűek. A kifogástalan reprodukció mellett, minden levél előtt magyar nyelvű regeszta olvasható. A regeszták minden fontos információt tartalmaznak, a recenzens nem talált olyan adatot, amely ezekből az összefoglalókból hiányzott volna. A jegyzetek viszont az eredeti latin nyelvű szövegekhez kötődnek, egyrészt a levelekben felbukkanó személyekről kapunk életrajzi leírásokat, illetve, amennyiben létezik, a munkásságukkal foglalkozó szakirodalmi jegyzéket, a települések latin, magyar, esetenként német megnevezései mellett a jozefinista rendelkezésekről is pontos képet nyerhetünk. Mindezen kiegészítő adatok azonban nem nehezítik az olvasást, a személyekre vonatkozó ismertetések csupán azokat a jellemzőket tartalmazzák, amelyek elengedhetetlenek a levélbeli említés szűkebb kontextusának megteremtéséhez.

A most megjelent levelek nem voltak teljesen ismeretlenek a korszak kutatói számára, hiszen Koppi Károly leveleskönyvét eddig is több szakirodalmi munka felhasználta, ezek különböző intencióit és a források ezek által meghatározott interpretációs stratégiáit Balogh Piroska a tudományos igényességgel készült bevezető szövegben ismerteti. Ebben kifogásolja, hogy a legtöbb korábbi összefoglaló tanulmány II. József reformkoncepciójára vonatkozó forrásként kezelte a levélköteget, annak ellenére, hogy mindaz, amit Palásthy Márton kancelláriai fogalmazóként a reformokról tudott, más típusú forrásokból sokkal autentikusabban rekonstruálható. Nem csupán a bevezető tanulmány, hanem a szövegkiadás maga is alátámasztja ezt az állítást: sokat elárul Palásthy információiról az, hogy egy-egy esemény kapcsán Balogh lábjegyzetben közli ugyanazon esemény Magyar Hírmondóbeli leírását. A korabeli postai viszonyokat ismerve Koppi lehetséges két információs forrása gyakorlatilag egyszerre érkezhetett Kolozsvárra, így is csak hiányos képet adva a Bécsben zajló történésekről. A szakirodalmi munkák túlnyomó része igen szubjektíven és a szerző céljainak megfelelően használta fel a leveleket, tehette ezt azért is, mert kéziratos forrásról lévén szó, a szerzők kedvükre szelektálhattak a levelek között. A levelek kiadása azonban ezt a fajta szelekciót megszünteti, a sajtó alá rendező pedig arra keresi a választ, hogy valójában hogyan használható ez a valóban igen érdekes forráscsoport.

A szövegek forrásként való felhasználását természetesen meghatározza a levélíró személye. Kevés olyan dokumentumunk létezik, amely egy bécsi hivatalnok szemszögéből láttatja azokat az eseményeket, amelyek közvetlenül II. József trónrakerülése után történtek, s melyeknek hatása az 1790–91-es országgyűlésen és a jakobinus mozgalmon túl, a reformkor politikai életét is meghatározza. Palásthy Márton a levelek megírásának idejében fogalmazó a Magyar Királyi Udvari Kancelláriánál, hivatásából adódóan első kézből szállít(hatna) információkat korábbi tanárának, az ekkoriban Kolozsváron élő Koppi Károlynak. Balogh Piroska azonban kiemeli: „A levelekbeni narratíva szubjektivitása, Palásthy személyes attitűdje mentalitástörténetileg fontos lehet, de történetileg körülírhatóbb perspektívát akkor nyer, ha sikerül meghatározni, milyen kapcsolatrendszer, társadalmi információs háló, esetleg értelmiségi szerveződés bontakozik ki mögötte.” (11) Ezen kijelentés értelmében gondolja újra a levelek szerepét egyrészt a 18. századi értelmiség íráshasználatában, másrészt pedig a korszak kutatóinak interpretálási lehetőségeiben. A tőle megszokott precizitással jár utána a két szereplő minden fellelhető életrajzi adatának, hiszen az információs háló rekonstruálásához elengedhetetlen annak a közegnek a megismerése, amelyhez a levélíró, valamint a levél címzettje tartozott. Palásthy Márton személye ugyanis nem csak azért érdekes, mert az államapparátus gépezetéhez tartozott, hanem azért is, mert mintegy összekötő kapocs lett a különböző értelmiségi körök között. Az életrajzi adatokból, valamint a levelek utalásaiból kiderül, hogy a kapcsolatháló egyik gócpontját a szabadkőműves kapcsolataiból adódó bécsi, európai, és nem magyar értelmiségiek köre képezte. Ezáltal egyrészt magyarországi kortársaitól némiképp eltérő jellegű könyvtárat gyűjt össze (például felismeri az angol nyelvű könyvek fontosságát), a megszerzett művekről Koppit is tájékoztatja, másrészt pedig igyekszik kolozsvári levelezőtársát is megismertetni szabadkőműves társaival (kiderül ez a levelekből még akkor is, ha ilyen jellegű szándékaira csupán burkoltan utalhat). Mindemellett Palásthy annak a reformértelmiségi csoportnak tagja, amely az 1780-as években Kassán alakult, s melynek tagjai közül sokan kerültek kapcsolatba a jakobinus mozgalmakkal. Míg ez a csoportosulás már a kezdetekben is erős politikai jelleget mutat, a Palásthyval szintén kapcsolatban álló erdélyi értelmiségi kör, különösen a tudományos elszigeteltség miatt érzett kitörési vágy hatására próbálkozott magyarországi és bécsi kapcsolathálók kialakításával. Bár ezen szövegkiadás leginkább ez utóbbi információáramlás mikéntjére kínál példákat, már ebből is több hasznos következtetés leszűrhető. Egyik jellegzetes pontja Palásthy leveleinek, hogy a politikai események és a tudományos információk mindig párhuzamosan jelentkeznek, azaz megerősítik azon feltételezésünket, mely szerint az események leírása önmagában nem forrásértékű a korszak szereplői számára, azaz a politikai, kulturális törekvések helyes megítéléséhez szükségesnek tartották a megjelent szövegek ismertetéseit, adott esetben azok elküldését. Palásthy nem csupán abban ad tanácsokat Koppinak, hogy milyen európai folyóiratokat olvasson, hanem az újonnan megjelent röpiratok, történeti munkák tartalmi kivonatát is közli vele. Ezáltal nem csupán az információáramlás mikéntjéről tájékozódhatunk, hanem a cenzúrai viszonyok korabeli megítéléséről is árnyaltabb képet kaphatunk. Palásthynak ugyanis olyan eljárásokról is tudomása van (az exjezsuiták egyik kiadványának betiltása), melyek a józsefi sajtószabadságot is más színben tüntetik fel. Önként adódik a kérdés, hogy mennyiben nevezhető az információközlés eme formája sajátságosan erdélyinek. Hasonló levelek szép számban akadnak (l. pl. Windisch Cornideshez és Seiverthez, Prónay Sándor Arankához írott leveleit, vagy a Benkő József-levelezés vonatkozó részeit), melyekben a képlet általában hasonló: a pozsonyi, pesti vagy bécsi információszolgáltató adatokat, könyveket, kivonatokat küld az erdélyi tudósnak, segíti könyvei megjelentetését, befolyásos emberekkel ismerteti meg. Bár az ilyen típusú levelek száma kiugróan magas az erdélyi levelezésgyűjteményekben, érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a centrum–periféria-hatásról, vagy inkább a befolyásos személy és elszigetelt tudós variánsáról van-e szó, még akkor is, ha a kétfajta szempont nem különíthető el egymástól. Ilyen értelemben érdekes lenne megismerni Koppi Károly válaszleveleit is, aki Kolozsváron a képletben az információszolgáltató szerepét veszi át, és mintegy megismételve a korábbi sémát küldi tovább szerzeményeit az Erdély más városaiban élőknek.

Egyháztörténeti szempontból is igen fontos a kötet. A piarista rendhez tartozó Koppi jogosan aggodalmaskodhat rendje és személyes életútja alakulása fölött, Palásthy viszont az egyházi rendelkezések mikéntjéről és hogyanjáról tájékoztatja egykori tanárát. Álláspontja gyakran a kassai értelmiségi kör meglátásait tükrözi, ugyanakkor a vallási tolerancia irreális mivoltjára is felhívja a figyelmet. Palásthy Márton egyik kijelentése szerint (3. levél, Bécs, 1781. február 19.) az európai helyzetben a tolerancia csak az illuminátusok álmodozásainak egyike. Érdemes lenne hasonló források alapján végiggondolni, hogyan látták maguk a szabadkőművesek azokat a fogalmakat, illetve azok megvalósítási lehetőségeit, amelyek elméleti munkáikban oly hangsúlyos szerepet kaptak.

II. József és reformjainak megítélése, annak szubjektivitása valóban csak akkor értékelhető, ha feltérképezzük a korszak szereplőinek kapcsolathálóit. A szubjektív megítélés verbális megfogalmazása azonban kontrollanyagként is működhet. Egyetlen esetet emelnék ki: Palásthy Márton kétszer is Mátyás királyéhoz hasonlítja II. József rendelkezéseit. Mátyás király és II. József párhuzamba állítása az 1790-es években gyakran visszatérő motívum lesz abban az értelmiségi körben, mely Széchényi Ferenc körül szerveződött, s melynek szereplőivel Palásthy is kapcsolatban állt.

A kötetet haszonnal forgathatja mindenki, aki a korszak politikai, egyház- és kultúrtörténeti aspektusait kutatja, de nem hanyagolható abban az esetben sem, ha valaki cenzúratörténettel vagy értelmiségkutatással kíván foglalkozni. Az Fiatal Filológusok Füzetei 18–19. századi alsorozatában először jelent meg olyan szöveg, mely már névmutatóval is segíti a kutatók tájékozódását. Ez nem csupán Balogh Piroska érdemeit növeli, hanem a sorozatot is egyre rangosabb tudományos szintre emeli.

Zusammenfassung

Der von Piroska Balogh herausgegebene Briefwechsel zwischen dem Akzessisten der ungarischen Hofkanzlei, Márton Palásthy und dem Historiker und Professor der Klausenburger Akademie, Károly Koppi ist im Jahre 2008 als Band 3. der Reihe Fiatal Filológusok Füzetei, XVIII–XIX. század (Hefte Junger Filologen. Froschungen zum 18. und zum 19. Jahrhundert) erschienen. Im Band werden 59 Briefe behandelt: alle Briefe wurden in lateinischer Sprache verfasst, neben die Reproduktion der Briefen gibt die Herausgeberin einen umfassenden Überblick über die Dokumente auch in ungarischer Sprache. Die wissenschaftliche Einleitung macht für alle Fachleute deutlich, dass die Herausgeberin ein besonders aufregendes Quellenmaterial veröffentlicht hat: Der Band enthält Daten und Fakten zu den Beziehungen der ungarischen Intellektuellen am Ende des 18. Jahrhunderts, zum Wissenstransfer zwischen Wien und Klausenburg, zum kulturellen, politischen, wissenschaftlichen Leben eines Hofbeamten, sowie zu wichtigen politischen Prozessen der josephinischen Herrschaft vom Standpunkt eines ungarischen Intellektuellen.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek