Személyes eszközök
Ön itt áll: Főoldal Tagok Bojtár Endre VIDA Lajos, Szép Ernő-könyv: Szép Ernő élet-és pályarajza, Debrecen, Csokonai Kiadó, 2007.

VIDA Lajos, Szép Ernő-könyv: Szép Ernő élet-és pályarajza, Debrecen, Csokonai Kiadó, 2007.

by Bojtár Endre Utoljára módosítva 2008. 11. 13 14:46
— filed under:

könyvismertetés

Ennek a 2004-ben lezárt könyvnek a megjelenése jelentős eseménye az egyre jobban kibontakozó Szép Ernő-reneszánsznak. Szerzője az író szülőhelyén, Hajdúszoboszlón lévő Szép Ernő Középiskolai Kollégium igazgatója, magyartanár, lektora pedig az a Purcsi Barna Gyula, akinek tollából az eddigi első és utolsó, még 1984-ben megjelent Szép Ernő-(kis)monográfia kikerült. 

 

Az új monográfia elsősorban bámulatosan adatgazdag életrajz. Vida mindent figyelembe vett, amit eddig írtak a tárgykörben, s ennek során tévesen rögzült lexikon-adatokat helyesbít (például, hogy a családot eredetileg nem Schőnnek hívták), helyszíneket pontosít-részletez, kezdve a gyermekkor Hajdúszoboszlójával a századforduló Pestjén, a rövid bécsi emigráción, majd a két világháború közötti Margitszigeten, s a nyilas korszak védett házain át egészen az 1945 utáni „Szép Ernő voltam”-bemutatkozásban megnyilvánuló szocialista semmibevetettségig. 

 

A pályaképet, amely az életrajzhoz igazodva (és a lírai alany vagy a prózai narrátor és Szép Ernő valóságos személye között semmiféle különbséget nem téve) időrendben mutatja be a lírikusnak, prózaírónak és színpadi szerzőnek egyaránt jelentős írót, mindenekelőtt recepciótörténetnek lehet felfogni: a szerző,  miközben gondos filológusként rendet tesz a néha egymást átfedő kötetek és a legkülönbözőbb újságokban megjelent írások között, a mérvadó – sokszor egymással vitatkozó – kritikák fényében állítja elénk, amiket ő maga szerényen leginkább csak kommentál. E kommentárok közül kettőt említek. Vida finoman sejteti: nem biztos, hogy jogos az a Babits által elindított és azóta közhellyé vált besorolás, amely szerint Szép Ernő pusztán valamiféle gyermeki lírikus lenne – de azért végkövetkeztetése az, hogy „biztonságosabb a kitaposott ösvényen haladni”, s vitathatóbb Tandori Dezső ezt meghaladó értelmezése (257). A másik példa azért érdekes, mert jelzi a Szép Ernő-kép ma is zajló változását: Vida e könyvben még lekicsinylően értékeli azt a Natália című kisregényt, amelyet 2008-ban épp ő adott ki a kéziratos hagyatékból (Noran), s amelyet az előszóban már – joggal – az író legjobb prózai művei közé sorol. 

 

A könyvet csemegeként két bónusz-fejezet zárja. A Kinagyított képek többek között az író és Ady, illetve Krúdy kapcsolatát, továbbá margitszigeti és bécsi éveit tárgyalják aprólékos gonddal, az Egymásra rajzolt portrék pedig a Szép Ernőről kialakított kép 1945 utáni változásának fő állomásait és e változások főszereplőit, a nyugatosoktól, Gellért Oszkártól Réz Pálon át egészen Tandoriig. Végül ne hallgassam el e kitűnő munka egyetlen, de annál súlyosabb (s talán inkább a kiadón számonkérendő) fogyatékosságát: a névmutató hiányát.

Summary

This new monography marks a renewal of interest towards Ernő Szép's oeuvre. Lajos Vida's book is an abundantly detailed biography, and a carefully examined survey of the reception of Szép's poetry, fiction and drama. Nevertheless it also aims to revise the old judgement of Szép's lyrical world as being  "infantile" and puts his forgotten novel, Natalia, in focus.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek