Személyes eszközök
Ön itt áll: Főoldal Tagok Csörsz Rumen István SZIRMAY Antal, Magyarország szóképekben (Hungaria in parabolis), ford. VIETÓRISZ József, s. a. r. CSÖRSZ Rumen István, Kolozsvár, Kriterion, 2008 (Téka).

SZIRMAY Antal, Magyarország szóképekben (Hungaria in parabolis), ford. VIETÓRISZ József, s. a. r. CSÖRSZ Rumen István, Kolozsvár, Kriterion, 2008 (Téka).

by Csörsz Rumen István Utoljára módosítva 2009. 05. 21 10:56
— filed under:

autoreferátum

Szirmay Antal (1747–1812) lelkes jozefinista főúr, a táblabíró világ ismert figurája volt. Tudósokkal és művészekkel állt kapcsolatban (köztük Kazinczyval), magyarul és latinul verselt, s hírhedt művében – részben pontatlan információk, részben egyoldalú vádak alapján – megírta a magyar jakobinusok történetét. Komolyabb hírnevet szereztek neki művelődéstörténeti és helytörténeti munkái, valamint jogi szótára, amelyben sokféle más témakört is érintett. Legfontosabb műve a Hungaria in parabolis… (1804, 1807), amelyben latin nyelvű kommentárokkal látta el az általa legfontosabbnak ítélt magyar közmondásokat, szólásokat, egyúttal történelmi magyarázatot keresett a szállóigékhez. Irodalmi és levéltári idézetek mellett anekdotákkal, közköltészeti és folklorisztikai adalékokkal, illetve saját visszaemlékezéseivel színesítette mondanivalóját. A kötet nagy hatással volt a kortársakra: délibábos szófejtéseiért ugyan sokan megrótták a zempléni földesurat, ám erényeit is hamar felismerték. A mai olvasó Szirmayt olvasva közelebb juthat az egész korszakot jellemző nemzeti önkép megértéséhez. A nyelvi (szavakban, idiómákban és szállóigékben konzerválódó) valóság Szirmayék szerint csupán így, áttételesen élhette túl az idegen befolyásokkal terhes 18–19. századot. Így a nyelv mindenekelőtt a múltbeli Magyarország újraélesztésének és fel-felidézésének eszköze.

A latin nyelvű kötet legjobb magyar fordítását Vietórisz József klasszika-filológus és latintanár készítette az 1952-ben. A Nyíregyházán őrzött gépiratos példány Margócsy István segítségével jutott el a sajtó alá rendezőhöz, aki jegyzetekkel és előszóval egészítette ki. Így tehát most lát először napvilágot az 1807. évi 2. kiadás teljes fordítása, kiegészítve a kéziratos őspéldányban még szereplő, de kicenzúrázott mondatokkal és idézetekkel. A szövegkiadás remélhetőleg sokak érdeklődését felkelti a magyar művelődéstörténet hajdan sokat forgatott, de mára feledésbe merült szórakoztató enciklopédiája iránt.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek