KECSKEMÉTI Gábor, „A BÖCSÜLETRE KIHALADOTT ÉKES ÉS MESTERSÉGES SZÓLLÁS, ÍRÁS”. A magyarországi retorikai hagyomány a 16–17. század fordulóján, Bp., Universitas, 2007.
autoreferátum
A 16–17. század fordulójának történeti kommunikációelméleti szempontokkal is számoló retorikatörténeti korszak-monográfiája a kezdetektől egészen az 1711. évig a teljesség igényével tárgyalja a nyomtatott magyarországi és erdélyi retorika- és homiletikaelméleti kézikönyveket, majd az 1580–1630 közötti időszakból további forráscsoportokat is megvizsgál: bemutatja a retorikatanításnak a hazai iskolákban szokásos gyakorlati módszereit, a kor retorikaelméleti vitáit. Az egyetemi peregrináció retorikatörténeti szempontból jelentős kérdéseit tizenegy németországi egyetem retorikai kultúrájának és e központok magyarországi kapcsolatrendszerének vizsgálata világítja meg. A középiskolai és egyetemi stúdiumok keretében elsajátított retorikai felfogás ad alapot a tömeges számszerűségű irodalmi gyakorlat egyes, tipizálható, osztályozható sajátosságaival való szembesítésre, valamint a retorikai fogalomkészlet egyedi alkalmazásainak, főként Rimay János sajátos irodalomszemléletének elemzésére. A retorika a korai irodalomtörténeti gondolkodás formálódását, szemléleti alapvetését is lényeges jegyekkel befolyásolta.
Kecskeméti Gábor munkája alapvető fontosságú könyv a régi magyarországi irodalmi gondolkodás történetének tárgyában, egyben általánosabb szemléleti és módszertani tanulságokkal szolgáló mű, amely a nemzetközi mezőnyben is újnak számító megközelítésmódot alkalmaz az irodalomtörténet bármely szakaszában meghatározó jelentőségű elméletek tanulmányozása során.