Személyes eszközök
Ön itt áll: Főoldal Tagok Devescovi Balázs VÖLGYESI Orsolya, Egy siker kudarca: Kuthy Lajos pályafutása, Argumentum, Budapest, 2007.

VÖLGYESI Orsolya, Egy siker kudarca: Kuthy Lajos pályafutása, Argumentum, Budapest, 2007.

by Devescovi Balázs Utoljára módosítva 2009. 03. 30 11:39
— filed under:

Devescovi Balázs recenziója

Meglehet, veszélyekkel teli, és talán nem is biztos, hogy világosan látható eredményekhez vezet egy szöveg létrejöttének okain tűnődni. Azonban Völgyesi Orsolyának az Irodalomtörténeti Füzetek 163. számaként az Argumentum kiadó gondozásában 2007-ben Egy siker kudarca: Kuthy Lajos pályafutása címmel megjelent könyve – úgy tűnik –, néhány szempontból teljes mértékben kínálja magát erre.

Mi mindahányan, író emberek újra és újra a saját bőrünkön tapasztaljuk: amit leírunk, annak csupán töredéke ténylegesen a sajátunk. A „szerző nevének a könyvön való feltüntetése valóban puszta konvenció: a szöveget egy (korántsem kizárólag tudományos) közösség hozza létre”1 – kezdte Szilasi László Jókai-könyve végén a köszönetnyilvánítást. A Völgyesi Orsolya kismonográfiáját létrehozó közösség tagjai részint a kötet bevezetésének utolsó bekezdése révén ismertek. A szerzőt a levéltári források feltárásában Bakács Bernadett, Fazekas István és Hermann Róbert segítette. Történészként Benedek Gábor, továbbá Deák Ágnes és Pajkossy Gábor tanácsokkal, adatokkal és ötletekkel járult hozzá a végső változat kialakulásához. Völgyesi Orsolya köszönetet mond munkahelyének, a MTA Irodalomtudományi Intézete 19. századi Osztályának (és jegyezzük meg, hogy az Irodalomtudományi Intézet a gazdája a sorozatnak, amelyben megjelent a kötet), főként az osztály vezetőjének, Dávidházi Péternek, másrészt a kézirat munkahelyi vitáján jelesül résztvevő kollégáknak, Fórizs Gergelynek, Hites Sándornak, Korompay H. Jánosnak, Szabó G. Zoltánnak és Zákány Tóth Péternek. Végül a szerző két személynek nyilvánít köszönetet, a kötet lektorának, Kerényi Ferencnek (akihez már a megírás közben is bármikor fordulhatott tanácsért – jelzi a szerző zárójelben) és a sorozatszerkesztő Fenyő Istvánnak.

A fentebb említetteken túl azonban lényegesen érdekesebbek a csupán kikövetkeztethető, kitalálható tagjai ennek a közösségnek. Noha nincs a kötet bevezetésében dokumentálva, de két személy bizonyosan ide sorolható. Tudniillik Szilágyi Márton a 2001-ben (szintén az Irodalomtörténeti Füzetek tagjaként és szintén Kerényi Ferenc lektorálásával) megjelent Lisznyai Kálmán kismonográfiájában a Ferenc József 1857-es látogatása Lisznyai életére tett vetületeit értékelő fejezetben éppen egy Kuthy Lajossal foglalkozó, saját dolgozatához hasonló szempontrendszerű tanulmány elkészítését sürgette. Szilágyi Márton ráadásul a sürgetés mellett egy jegyzetben köszönetet is mond, lévén a két 19. századi szerző között felfedezhető ezen összefüggésre „egy, Takáts Józseffel folytatott beszélgetés”2 hívta föl a figyelmét.

Szilágyi Márton azonban nem csupán ezen ok révén jegyezhető a Kuthy-kötet létrejöttét befolyásoló közösség tagjaként. Ha ugyanis valahova be kellene sorolnunk Völgyesi Orsolya könyvét, hát legkézenfekvőbben a Szilágyi Márton által az utóbbi években művelt, az irodalomtörténet és a társadalomtörténet érintkezési pontjait vizsgáló kutatási irányt nevezhetnénk meg. A Kuthy Lajosról és a Lisznyai Kálmánról szóló kismonográfiák ennyiben egy párt alkotnak – egyaránt elfeledett, kánonon kívül került szerzőkkel foglalkoznak, ám egyik szerzőhöz sem hagyományos irodalomtörténeti figyelemmel fordulnak. Az életutak éppen társadalomtörténeti szempontból fontosnak vélt pontjainak (levéltári és mikrotörténeti kutatásokon alapuló) ismertetése pedig elsősorban ama célból történik, hogy belőlük társadalomtörténeti tanulságokat lehessen levonni. Völgyesi Orsolya bevezetőjében azt írja: kismonográfiájában „az életrajzban kiemelt jelentőséggel bíró »tényeket«” vizsgálja meg részletesen, „a politikatörténeti és mentalitástörténeti szempontok mellett” figyelmet szentel „az írói szerep átalakuló státusának is”, „hangsúlyos szerepet kap Kuthy írói útkeresésének bemutatása és az éppen kiépülő intézményrendszerbe való betagozódása”. Nem foglalkozik viszont „az írói életmű egészének poétikai újraértelmezésével,” és nem kíván „perújrafelvételt sem kezdeményezni az irodalmi köztudatból rendkívül gyorsan kikerülő Kuthy esetében”, mivel számára „az irodalmi kánon felülvizsgálatánál vagy korrekciójánál érdekesebbnek tűnt az életrajz hangsúlyosnak tűnő elemeinek újraértelmezése és tágabb kontextusba helyezése”.3

Völgyesi Orsolya könyvének hátterében az erős társadalomtörténeti kötődés és a témaválasztás miatt egy másik személy is gyanítható, mégpedig Fábri Anna. Kuthy Lajosnak és életének mind a kortársak, mind a későbbi értékelők által kitüntetett elemei ugyanis Az irodalom magánélete címmel 1987-ben megjelent Fábri Anna-könyvnek is fontos részét képezik. Nem csupán arra gondolok, hogy Völgyesi Orsolya azért érezhette szükségét a Kuthyval való foglalkozásnak, hogy tisztázza az életrajzot. Noha nyilván ez is indokolja a könyv létrejöttét, e szempontból azonban nem annyira Fábri Anna, mintsem a régebben Kuthyról író kortársak és későbbi irodalomtörténészek: így például Degré Alajos, Lauka Gusztáv, Váli Béla illetve Wallentinyi Dezső, és természetesen az általuk írtakat kritikátlanul és reflektálatlanul átvevő (irodalomtörténeti) kézikönyvek szerzői tarthatók meghatározónak. Meglátásom szerint azonban ennél jóval fontosabb momentum lehet, hogy Völgyesi Orsolya az 1840-es évek társaséletéről óhajtott tudományos szempontból hitelesen, jegyzetekkel igazoltan, vagyis ellenőrizhető módon elmondani valamit. Olyasmikről, mint Fábri Anna, aki kétségtelenül érdekfeszítően, ámde sajnos nem így, és éppen ezért tulajdonképpen hivatkozhatatlanul írt Az irodalom magánéletében. 

A fentebb írtakkal egy pillanatra sem szeretném azt a látszatot kelteni, Völgyesi Orsolya könyve nem tud megállni önállóan a saját lábán. Fábri Anna könyvétől nem csupán abban tér el, hogy tudományos jegyzeteket közöl. Első pillantásra úgy tűnhet, vannak olyan események, például Kuthy Lajos szalonja, vagy a pesti ellenzéki mozgalom bázisát nyújtó Kör nevű irodalmi művészeti egyesület éjszakái, melyek mindkét könyvben terítékre kerülnek, azonban a két műben olvashatóak tüzetes összevetése után az embernek inkább az a benyomása, bátor vannak közös elemei és szereplői a Fábri Anna és a Völgyesi Orsolya által írtaknak, mégis célszerűbb őket teljesen különböző eseményekként számon tartani. A másik oldalon Szilágyi Márton Lisznyai Kálmán és, hogy egy másik példát is mondjak, Pajor Gáspár életrajzát egészében feltárta mikrotörténeti kutatással. Völgyesi Orsolya azonban – noha a kismonográfia alcíme (Kuthy Lajos pályafutása) kétségtelenül hagyományos biográfiát ígér – már bevezetője első bekezdésében rögzíti: művében „nem az életrajz egésze, hanem csak annak bizonyos kitüntetett elemei kerülnek feldolgozásra.”4 Innen nézvést úgy tűnik, Völgyesi tulajdonképpen nem is Kuthy Lajossal és/vagy életművével, inkább intézmény-, politika- illetve társadalomtörténeti problémákkal akart foglalatoskodni. Önálló fejezetet szentel az írói tulajdon, a szerzői jog, továbbá az írói hivatás kialakulásának, illetve például a Kuthy Lajos prózaírói pályakezdése és kritikai fogadtatása című fejezet valójában a harmincas évek végének, negyvenes évek elejének folyóirat- és almanachvilágáról szól. Egy hagyományos biográfiában hibaként lehetne rögzíteni, hogy a hős életútjának egy-egy eleme többször vissza-visszatérően kerül terítékre. Völgyesi Orsolya Kuthy-monográfiájában azonban félreértés lenne hibaként tekinteni a különböző fejezetekben és helyeken többször előkerülő egyazon életelemekre, mint például a Társalkodási Egyletben való tagság, és az ennek eredményeként elszenvedett ügyvédi vizsgától való eltiltás, vagy vagyonának elárverezése(i). Erre a legfeltűnőbb példa Kuthy székfoglalójának ismételt előkerülése, amelyet a Magyar Tudós Társaságba való felvétele alkalmával, 1847-ben tartott. A kismonográfia 8. fejezete Kuthynak az Akadémiára és a Kisfaludy Társaságba történő beválasztásával foglalkozik. Völgyesi Orsolya oldalakon keresztül ír Kuthy a Nők és az élet címmel tartott akadémiai székfoglalója kapcsán, és mégis: a 9. fejezetben (mely a Kuthy Lajos és a társasélet címet viseli) nem csupán a főszövegben olvashatjuk újra, hogy Kuthy „a Magyar Tudós Társaságba való felvétele alkalmával Nők és élet címen tartotta székfoglalóját”,5 de a mondat végén még egy lábjegyzet is áll, amely az olvasót arra buzdítja, ezt vesse össze Wallentinyi Dezső művének vonatkozó oldalával. Völgyesi Orsolyánál azért kerül elő többször egy-egy életelem, mert nem Kuthy Lajos életútjának egészét szeretné a kezdetétől a végéig áttekinteni, de az 1830–1840-es évek társadalomtörténetéről kíván – igaz: Kuthy Lajos életútját mindvégig a középpontban tartva – néhány aspektusból értekezni.

Azt gondolom tehát, az Egy siker kudarca című kismonográfia elsősorban nem azért tartható relevatívnak, mert ebben a szerző Kuthy Lajos életrajzának bizonyos pontjait tisztázta (noha természetesen ez önmagában is méltányolható és dicsérendő teljesítmény), hanem mindenekelőtt azért, mert Völgyesi Orsolya könyve a 19. század harmincas-negyvenes éveinek társaséletéről szolgáltat az eddigieknél pontosabb és jegyzetekben dokumentált információkat.

1 Szilasi László: A selyemgubó és a „bonczoló kés”. Osiris–Pompeji, Budapest, 2000. 266.

2 Szilágyi Márton: Lisznyai Kálmán. Egy 19. századi írói életpálya társadalomtörténeti tanulságai. Argumentum, Budapest, 2001. 93.

3 Völgyesi Orsolya: Egy siker kudarca. Kuthy Lajos pályafutása. Argumentum, Budapest, 2007. 6.

4 I. m. 5.

5 I. m. 148.

Summary

Orsolya Völgyesi: A failure of a succes. The career of Lajos Kuthy (Budapest, 2007., Argumentum, 236 p.)

It seems that Orsolya Völgyesi's short monograph on Lajos Kuthy attempts to find out who or what can we keep on record about a member of the scientific community who helped its establishment. First of all, there are people who Völgyesi expresses her gratitude to in the introduction, like reader Ferenc Kerényi, and István Fenyő, editor of the series in which the book was published, and many other colleagues and staff at libraries and archives. For me, though, those persons who can be only deducted are much more interesting. In any case, we must mention Márton Szilágyi. In 2001, he published a small monograph on Kálmán Lisznyai, with a view to social history, in which he proposed to write a similar study about Kuthy. But Szilágyi can be mentioned on account of the entire Lisznyai book. Orsolya Völgyesi’s book namely – considering its genre – also studies a field of research that analysea contact points of literary and social history. The two books form a pair: both deal with an author, that is forgotten and out of the canon. But Völgyesi and Szilágyi turn to them not with traditional literary historical attention: they first describe Kuthy’s and Lisznyai’s course of life to draw from it a lesson on social history. In the background of Völgyesi’s book we can suspect an other person, Anna Fábri. The favoured points of Lajos Kuthy and his life play an important part in Fábri’s book, published in 1987, The private life of literature. In my perception the most important is that Orsolya Völgyesi yearned to write in a scientific way authentically, so in annotated edition about the social life of the 1840s, about what Anna Fábri wrote (without doubt: excitingly, but) unfortunately not in this way. But Orsolya Völgyesi’s book definitely provides for itself. It differs from Fábri’s book not just because of the notes. On the other hand, Szilágyi disclosed the whole life of Lisznyai. But Völgyesi declared in the first paragraph: in her work "not the complete biography, just certain honoured points would be adapted." In this context, Orsolya Völgyesi wanted to deal not with Lajos Kuthy or with his ouvre, but with problems of social history. She dedicated an separate chapter to the emergence of copyright, or for example the chapter, entitled The begining of Lajos Kuthy’s prosaist career and his critical reception, actually talks about the world of periodicals of the end of thirties and the beginning of forties. So I think this book, A failure of a succes is revelational in the first place not because the author explained certain points of Kuthy’s biograph (although this in itself is a laudable achievement), but because we get more exact information about the social life of the thirties-forties of the nineteenth-century.

 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek