BEZECZKY Gábor, Irodalomtörténet a senkiföldjén, Pozsony, Kalligram, 2008.
autoreferátum
„Mit mond a könyv: a helyszín az elbeszélt történet időhatárai között vált vidékiessé, vagy valamilyen, de nem lebecsülhető mértékben mindig is az volt? Milyen volt tehát a kapcsolat a helyszín és a világirodalmi központok között az elbeszélt történet kezdete előtt?”
„Kulcsár Szabó Ernőt sokan irodalomelméleti szakembernek gondolják. Nem osztom ezt a véleményt. Úgy látom, Kulcsár Szabó Ernő sokkal inkább irodalomtörténész: kritikusi pályaszakasza lezárultától a közelmúltig minden munkája vagy kifejezetten irodalomtörténeti jellegű volt, vagy elméleti szempontból is elfogadható irodalomtörténeti koncepció megalapozását és igazolását szolgálta. Ebből következik, hogy eddigi fő művének nem valamelyik tanulmányát, tanulmánykötetét vagy a másik könyv terjedelmű szövegét, az Esterházy Pétert, hanem A magyar irodalom története 1945–1991 című könyvét tekintem. A könyvről számos kritika jelent meg, de nem állítható, hogy megkapta volna azt a figyelmet, melyet a benne megtestesülő irodalomtörténeti elképzelés megérdemel.”