Személyes eszközök
Ön itt áll: Főoldal Tagok Papp Kinga Tinódi Sebestyén és a régi magyar verses epika: A 2006. évi budapesti és kolozsvári Tinódi-konferenciák előadásai, szerk. CSÖRSZ Rumen István, Kolozsvár, Kriterion Kiadó, 2008.

Tinódi Sebestyén és a régi magyar verses epika: A 2006. évi budapesti és kolozsvári Tinódi-konferenciák előadásai, szerk. CSÖRSZ Rumen István, Kolozsvár, Kriterion Kiadó, 2008.

by Papp Kinga Utoljára módosítva 2009. 10. 28 14:05
— filed under:

Papp Kinga recenziója

A 2006-os esztendőben Tinódi Sebestyén halálának 450. évfordulójáról több helyen emlékeztek meg konferenciával, előadássorozattal. E rendezvénysorozat része volt a 2006. május 5-én Budapesten, az MTA Irodalomtudományi Intézete és a Magyar Régizenei Társaság által „Az mi keveset írtam, igazat írtam : Tinódi Sebestyén és a régi magyar verses epika címmel, valamint a Kolozsváron, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtudományi Tanszékén december 9-én „Lőn ennek írása az jó Kolozsvárba”: Tinódi és az epikus énekköltészet címmel megrendezett konferencia.

A recenzeált kötet – három tanulmány kivételével – az említett két konferencián elhangzott előadásokat tartalmazza Csörsz Rumen István szerkesztésében.

A könyvre, akárcsak Tinódi Cronicájára, a gondos szerkesztői munka, az átgondolt szerkezet jellemző. A szerkesztői, konferenciaszervezői előszókon, valamint a függeléken kívül a kiadvány három részre tagolódik, melyek mindegyikét egy-egy metszettel illusztrált tematikus Tinódi strófa indítja.

A szerkesztő Vala-minta (Beköszöntő) című előszavában többek között az interdiszciplináris kutatások szükségszerűségére, valamint a „Tinódi jelenségre” hívja fel a figyelmet, s röviden bemutatja a kötet tartalmát.

A „Minden rendbéli tudós olvasó jámboroknak” című bevezető részben a szervezők előszavát olvashatjuk: Jankovics József azt hangsúlyozza, mennyire fontos az emlékév a rekanonizáció szempontjából, Gábor Csilla az emlékezet jelentőségét, egyrészt a befogadástörténet, másrészt a műfaj továbböröklődése szempontjából, Virágh László Tinódinak a maga korában elfoglalt szerepéről és jelentőségéről értekezik, valamint a dallam fontosságára hívja fel a figyelmet.

A kötet első szerkezeti egysége „Az mi keveset írtam igazat írtam" (Tinódi, a versszerző) címet kapta, és Tinódi munkásságához kapcsolódó tanulmányokat tartalmaz.

Ezt a részt Vadai István História és fabula című tanulmánya nyitja; a szerzőnek egyébként egy másik tanulmánya is fellelhető ebben a részben Kolozsvárott kötetet komponálni címmel. Mindkét írás a Tinódit ért vádakból indul ki: ismétlés, rímszegénység, egyszerűség, a túlzott historizmus, a fabula hiánya. Az első szöveg úgy bizonyítja e vádak valótlanságát, hogy egyrészt kiemeli Tinódi műveinek modernségét, egyediségét, másrészt jelzi, hogy Tinódi – mint a históriás énekszerzők reprezentatív példája – még akkor is minden vád célpontjává válik, ha meg sem említik őt (mint pl. Szenci Molnár bírálata). Végül a túlzott historizmus és egyszerűség vádjával kapcsolatban mutatva rá Tinódi kolofonjainak tipikus és topikus jellegére arra világít rá, hogy szerzőnk nem vádolható költőietlenséggel. A második tanulmány a Cronica kötetkompozícióját ismerteti, kiemelve azt, hogy mindkét rész ugyanarra a szerkezetre épül, s ezáltal Tinódi létrehozta az első teljes egészében megkomponált magyar versgyűjteményt.

G. Czintos Emese tanulmánya, A delectatio nyomai a XVI. századi históriás énekek kiadásában a klasszikus dulce et utile szempontjából vizsgálja Tinódi műveinek és más históriás énekeknek a kiadástörténetét és kötetkompozícióját, arra figyelve, hogyan változtak meg az olvasási módok a népszerű olvasmányok elterjedésével az 1570-es évekre, kiemelve az olvasói preferencia megjelenését és ennek hatását a kötetkompozíciókra.

Két írás is kapcsolódik az Eger vár viadalja című énekhez, s más-más nézőpontból láttatja azt. Az egyik Ács Pál Tinódi Sebestyén és Bornemissza Gergely című szövege, amelyben arra mutat rá, hogyan válik Bornemissza Gergely hőssé a körülmények hatására. A másik Domokos Gyöngyi Függőbeszéd Zsámbokyra, avagy Az Eger vár viadaljáról szóló ének szövegvariánsai című tanulmánya, doktori értekezésének része, melyben az akrosztichonok vizsgálata és a Zsámboky Ferdinándnak készített fordítása alapján veszi számba a mű szövegváltozatait.

Pap Balázs Tinódi „bibliai” históriái című írásában a bibliai históriák forrásával foglalkozik, valamint ezek kapcsán Tinódi szövegeinek szerkesztésmódjával.

Egyed Emese Az áldozat című tanulmányában az ókori pogány vallásból, antik auktorok műveiből, bibliai, valamint a Tinódi korában keletkezett alkotásokból kiemelt példákkal veti össze Tinódi műveit, és ezek alapján különbözteti meg a művekben előforduló áldozattípusokat.

Paczolay Gyula tanulmányának címe Közmondások és nyelvi formulák a Cronicában, amelyben a Cronicában megjelenő közmondásokat, szólásokat, „rutalmas szitkokat”, nyelvi sajátosságokat veszi számba, összehasonlítva ezeket más magyar és nemzetközi forrásokkal.

Az első tematikus egységet Kerny Terézia írása zárja (Zsigmond király halála, temetése és „síremléke” Tinódi Sebestyén Zsigmond király és császárnak krónikája című költeményében). A szerző az interdiszciplináris klutatások szükségességét hangsúlyozza, és kiemeli Tinódi művének történelmi, művészettörténeti forrásértékét, valamint rámutat arra, hogy a költemény nem csak az általunk ismert forrásokon alapszik, hiszen olyan információkat is tartalmaz, amelyeknek előbbiekben nincs nyoma. 

A kötet második egysége a Dávid hegedős mast es ez világban (Tinódi, a muzsikus) címet viseli, és két írásból áll. Király Péter „Szép nótákval énökleni tudom szörzeni”. Tinódi a tudatos zenész című tanulmányában (amely nem a konferencián elhangzott, hanem a kötet számára készült tanulmány) Tinódi zenei tehetségéről, sokoldalúságáról beszél. Lantos Szabó István Tinódi lantja, avagy hogyan hangzanak a Cronica dallamai? című írásában Tinódi dallamainak újabb, javított olvasásmódját kínálja, figyelembe véve a reneszánsz dallamvilágot.

A kötetkompozíció harmadik egysége a „Keveset olvasok róla krónikában” (Verses epika és emlékezet). Ebben a részben többnyire hasonló, korabeli műveket mutatnak be a szerzők: mint például Lőkös Péter Csabai Mátyásnak Dobó Istvánról írt panegyricusát. Kobzos Kiss Tamás „Lippának erős vívása”. Paul Speltacher német zsoldoskatona szerint című tanulmánya egy német nyelvű, magyar témájú forrásszöveget ismertet, Sudár Balázs pedig a török históriás énekek és ezek előzményei után kutat A „török Tinódik” és az oszmán históriás énekek című írásában. Tóth Tünde Ilosvai Toldiját veti össze Arany Toldijával Tolditól Miklósig. Előítéletek az irodalomtörténet-írásban című tanulmányában.

Farmati Anna Himnuszok és históriák. Szenttörténetek a XVII. századi katolikus énekgyakorlatban című tanulmányában azt vizsgálja, hogy a históriás énekek sajátosságai hogyan és mennyiben öröklődnek át a vallásos énekekben, himnuszokban.

A harmadik egység utolsó tanulmánya Vajda András „Íme, itt állsz, vándor, az ősi Sáromberkén”. Egy verses helytörténeti kismonográfia és kontextusai , melyben a szerző bemutatja, hogy a históriás énekekben megismert íráshagyománynak milyen mai folytatásai lehetnek.

A kötet záró részét a Szentmártoni Szabó Géza által összeállított igen részletes és alapos Tinódi-kronológia (Életrajz és kultusz) zárja, amelyben Tinódi életének fontosabb állomásait, műveit, ezeknek halála utáni kiadásait valamint a róla szóló írásokat, kritikákat, megemlékezéseket veszi számba 1495-től 2006. december 9-ig, a kolozsvári konferencia időpontjáig, amelyre egy részletes névmutató következik.

Tinódi halálának 450 éves évfordulójára e kötetben sikerült újra felfedezni, átértékelni életművét, valamint azt olyan interdiszciplináris kontextusba helyezni, ahol nem csupán irodalmi vagy történelmi szempontból történik műveinek értékelése. A tanulmányok szerzői színesebb, másabb Tinódi-kép kialakítására törekedtek, művei értelmezéséhez, újragondolásához más szempontokat kerestek, új üzeneteket próbáltak megfogalmazni. Életművének sokszínűségét, zenei műveltségének sokoldalúságát, valamint kortársaira és utódaira gyakorolt hatását emelik ki írásaikban, azzal a határozott céllal, hogy elkerüljék a sablonos, mára már megszokott kijelentések ismétlését Tinódi Sebestyénről. Ugyanakkor Tinódi által, rá emlékezve, fordultak egyes szerzők a régi verses epika más forrásai felé, mely területen – mint ahogy a szerkesztők maguk is rámutattak – ma még rengeteg tennivaló van.

Ajánlom e könyvet „minden rendbéli tudós olvasó jámbor” figyelmébe: forgassák érdekes és hasznos olvasmányként, olvasás közben pedig emlékezzenek meg Tinódi Sebestyénről.

Summary

Sebestyén Tinódi and the early Hungarian poetical epic, edited by Rumen István CSÖRSZ, Kolozsvár, Kriterion Kiadó, 2008.

The book contains papers from two conferences organized in 2006, marking 450 years since Tinódi Sebestyén’s death. The first one took place in Budapest at the 5th of May 2006, and it was organized by the Hungarian Academy of Sciences’ Institute of Literary Scholarship and the Hungarian Society of Early Music (Magyar Régizenei Társaság) entitled „Az mi keveset írtam, igazat írtam”. Tinódi Sebestyén és a régi magyar verses epika („As little as I wrote, I wrote the truth.” Sebestyén Tinódi and the early Hungarian poetical epic). The latter was organized in Kolozsvár by the Department of Hungarian Literature of Babeş-Bolyai University with the title: „Lőn ennek írása az jó Kolozsvárba” Tinódi és az epikus énekköltészet („This was written in the good Kolozsvár” Tinódi and the making of the epic song).

The volume comprises of five segments: the prefaces written by the editor and the conferences’ organizers; three segments containing the articles and an appendix (his life’s chronology, the bibliography of his work and its critique). Each of the middle three segments opens with a significant verse from Tinódi and is decorated with an engraving that illustrates their theme. The first one targets Tinódi’s work. The second one is about Tinódi’s musical talent and the last one discusses other works from Tinódi’s time.

Through this volume the contributors succeeded in reviving and reappraising Tinódi’s work in an interdisciplinary context. They also underlined his work’s new, colorful aspects, his wide musical talent and his impact on his contemporaries and later on.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek