Személyes eszközök
Ön itt áll: Főoldal Tagok SimonJózsef József SIMON, Die Religionsphilosophie Christian Franckens (1552-1610?): Atheismus und radikale Reformation im Frühneuzeitlichen Ostmitteleuropa, Wiesbaden, Harrassowitz Verlag, 2008 (Wolfenbütteler Forschungen, 117).

József SIMON, Die Religionsphilosophie Christian Franckens (1552-1610?): Atheismus und radikale Reformation im Frühneuzeitlichen Ostmitteleuropa, Wiesbaden, Harrassowitz Verlag, 2008 (Wolfenbütteler Forschungen, 117).

by Simon József Utoljára módosítva 2008. 10. 03 16:40
— filed under:

autoreferátum

A könyv Christian Francken (1552–1610?) német filozófus második erdélyi tartózkodása (15891593) alatt született műveinek kiadására és elemzésére vállalkozik. A kéziratban maradt latin nyelvű források Keserű Bálint és mások nagyszerű forrásfeltáró munkálatainak köszönhetően már régóta ismertek a kora-újkori eszmetörténettel – figyelem: nem filozófiatörténettel! – foglakozó kutatók számára. A szövegek értelmezési nehézségeiről látványosan tanúskodik az a tény, hogy kiadásuk mindezidáig váratott magára. Autoreferátumom ezen interpretációs nehézséget mindenekelőtt a szóban forgó művek kettős tartalmi jellegére vezeti vissza: egyfelől arra, hogy a kolozsvári antitrinitárius kollégium filozófiai lektora az ateizmus pozícióját mutatja be a kéziratokban, másfelől arra, hogy ezen pozíció felvázolását filozófiatörténeti (fejlődés)tendenciák egy rendkívül komplex – az európai filozófia történetében soha vissza nem térő – konstellációja teszi számára lehetővé. Francken meggyőződése szerint a vallások egymás mellett élése (nevezzük óvatosan mégiscsak toleranciának) csakis azon az áron tartható fenn, ha feladjuk azt a bizonyosságigényt, amelyre az egyes vallások a racionális teológia területén formálnak igényt. Egyik vallás sem magasabbrendű a másiknál azért, mert kizárólag az ő vallási elveivel egyeztethető össze isten létezése.

A könyv két tézis mellett érvel: 1. Francken Kolozsvárt 1590 körül megírja az európai filozófiatörténet első ateista művét. Szám szerint 37 istenérvet sorakoztat fel úgy, hogy minden egyes érvet megcáfol. 2. Az előadott istenérvek filozófiai igényű cáfolatai nem következnek azon processzusból, amelynek mentén Francken 1579 óta a vallási protestálás egyre radikálisabb formái mellett kötelezi el magát: nincs elméletileg rekonstruálható átmenet (ad absurdum fejlődés) a radikális protestantizmus és a filozófiai ateizmus között. A radikális protestantizmus filozófiai potenciálja egy erős teista filozófiai hátteret igényel – hogy ezt nevezhetjük-e deizmusnak, ki-ki döntse el maga.

A második tézis az által nyer erős kontúrokat, hogy a könyv IV.3.5-ös számú alfejezete a felsorakoztatott istenérveket és cáfolatait úgy mutatja be, mint amelyeket a későskolasztikus filozófia tomista és scotista irányzatai befolyásolnak, olymódon, hogy a nem keresztény filozófiai kontextusban megfogalmazott érveket a tomista argumentumokhoz csatolja az analógia ontológiai elvére történő támaszkodásuk okán. Néhány érv esetében problematikus marad, hogy az univocitás ontológiai elve hogyan képes ezek cáfolatára – ám mindez nem ad okot kora-újkori filozófiai kultúránk lépten-nyomon hangoztatott lemaradottságának hangoztatására: a transzkategórialitás univok vs. analóg megközelítésmódjainak tárgyalása Suáreznél is sok fejtörést okoz a kora-újkorral foglalkozó filozófiatörténészeknek.

 

A könyvben olvashatunk Empedoklészről, Arisztotelészről, Platónról, antik ateistákról, Sextus Empiricusról, Szimplikioszról, Avicennáról, Szent Anzelmről, Aquinói Szent Tamásról, Duns Scotusról, Ficinóról, Valláról, Suárezről, Descartes-ról, de ugyanúgy Dudith Andrásról, Simone Simoniról, Jacobus Palaeologusról, Fausto Sozziniről, Szokoli Miklósról, Trauzner Lukácsról, Kovacsóczy Farkasról, Báthori Istvánról vagy éppen Pázmány Péterről. A könyv elmulasztja a magyar filozófia történetével kapcsolatos szokásos siralmak felemlegetését. Módszertani szempontból viszont sajátosan reflektált: az elemzés tárgyául szolgáló szövegeket „direkt” filozófiai módon olvassa, a gyanú hermeneutikájával csak nagyon kevés helyen – ott is filozófiai szempontok miatt – él.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek