Személyes eszközök
Ön itt áll: Főoldal Tagok Szilágyi Emőke Rita Szilágyi Emőke Rita két tanulmánykötetről (szerkesztői autoreferátum)

Szilágyi Emőke Rita két tanulmánykötetről (szerkesztői autoreferátum)

by Szilágyi Emőke Rita Utoljára módosítva 2011. 11. 15 12:33
— filed under:

Boccaccio.etal.on – Fiatal kutatók konferenciája 1. (2009), Tanulmánykötet, szerk. DOBOZY Nóra Emőke, LOVAS Borbála, SZILÁGYI Emőke Rita, Bp., ELTE BTK Régi Magyar Irod. Tansz., 2010, (Arianna könyvek, 2); Epika – Fiatal kutatók konferenciája 2. (2010) Tanulmánykötet, szerk. DOBOZY Nóra Emőke, KISS Béla, LOVAS Borbála, SZILÁGYI Emőke Rita, Bp., ELTE BTK Régi Magyar Irod. Tansz., 2010, (Arianna könyvek, 3).

Autoreferátum a Boccaccio etal.on és az Epika című tanulmánykötetekről

A Boccaccio etal.on és az Epika című symposiumok után a Fiatal Kutatók Konferenciája sorozat keretében 2011. június 16-án immáron harmadik alkalommal nyújtott helyszínt az ELTE a graduális és doktori hallgatók előadásai számára, idén Mű&Szerző címmel a szerzőség kérdését véve górcső alá. A konferencia-sorozat szervezője és az első két konferencia előadásaiból készült kötetek szerkesztője lévén e sorok szerzője a szokásosnál talán szubjektívebb hangnemet engedhet meg magának, mely talán az autoreferátum műfajától amúgy sem áll távol.

A konferenciaelőadások szerkesztett anyagai, melyek írásom tárgyát képezik, 2009-ben és 2010-ben láttak napvilágot; a 2011-es rendezvény kötete előkészületben van. Mindenekelőtt azonban fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a Helikon 2011/1–2. számában jelent meg Förköli Gábor a Boccaccio etal.onról és Bartók Zsófia Ágnes az Epikáról írt kiváló recenziója (233–235., ill. 237–239.), így abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy elég a már elmondottakat néhol kiegészítenem, néhány megjegyzéssel pontosítanom.

Forrás és cél

Sed in primis ad fontes ipsos properandum…!” A Fiatal Kutatók Konferenciája köteteinek tartalmi ismertetése a recenziók révén részben már megtörtént, részben én is kísérletet teszek rá, ám a konferencia eredetéről, főbb célkitűzéseiről és ennek megvalósulásáról eddig nem sok szó esett. Lovas Borbálával valószínűleg rátapintottunk a mai felsőoktatás és tudományszervezés egy hiányosságára, ti. hogy szükség van diákok által szervezett konferenciákra ahhoz, hogy az egyetemisták és doktoranduszok jobban megismerhessék egymás kutatásait, és így egyúttal a szakmai közönség előtt is lehetőségük nyílhat eredményeik bemutatására. Korábban voltak hasonló indíttatású és célközönségű rendezvények, miként azt Horváth Iván az Epikához írt előszavában említi, ám hallgatói szervezésben még nem született konferenciasorozat.

A Boccaccio etal.on esetében, ahogyan recenziójában Förköli is rámutatott, egy játékos újraértelmezést tűztünk ki célul a humanista szerző munkásságának szinkrón és diakrón keretein belül, s a konferencia sikerén felbuzdulva folytattuk a megkezdett munkát az Epikával, melynek témáját Orlovszky Géza javasolta. Már az első rendezvény során szervezőtársunk lett Dobozy Nóra Emőke és Hegyi Gábor – utóbbi tervezte mindhárom konferenciánk logóját, s a megjelent két kötet csinos küllemét is elsősorban neki és Lovas Borbálának köszönhetjük. Az Epika sikere után már konferenciasorozatról beszélhettünk, amit az idei symposium létrejötte és eredményessége is igazolt. Időközben szervező- és szerkesztőtársak jöttek és mentek, így Kiss Béla, Nemesné Kis Tímea, Bartók Zsófia Ágnes és Nádor Zsófia csatlakoztak hozzánk. A kezdetektől fogva támogatólag állt mellénk Horváth Iván, Orlovszky Géza, Kiss Farkas Gábor és Bárczi Ildikó, illetve sok hasznos tanácsot és építő kritikát kaptunk a szekciók elnökeitől és a nagyérdemű hallgatóságtól.

Konferenciák

A témaválasztások során igyekeztünk és igyekszünk minél szélesebb réteget megszólítani, mivel nem titkolt szándékunk a diskurzusok interdiszciplinaritásának hangsúlyozása. A Boccaccio etal.on után az Epika és a Mű&Szerző tágabb korszakokat, illetve az alapvetően irodalomtörténeti és -elméleti vizsgálódásokon túl történeti, művészet- és művelődéstörténeti értelmezéseket is megpróbált bevonni a párbeszédbe, bátran mondhatom, sikerrel.

A konferenciákon más értelemben is folyamatos bővülést tapasztalhatunk: a jelentkezők száma évről évre nő. Míg a Boccaccio etal.on előadói és szerzői közt az ELTE, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, a Károli Gáspár Református Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem hallgatóit találni, addig az Epikára már a Debreceni Egyetemről és az idei konferenciára a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemről és a Pécsi Tudományegyetemről is érkeztek hallgatók, hogy munkájukat megméressék.

Boccaccio etal.on

A Boccaccio etal.on című konferencia Boccaccio munkásságát, előképeit, hatástörténetét és kortársai tükrében saját korára tett hatását kívánta újrafelfedezni a hallgatóság számára. Az előadások írásos változataiból készült tanulmánykötet szerkezete egyfajta kronologikus sorrendet követ: a blokkok központi témája Boccaccio, majd az alteritás, végül a XX. századi recepció.

Ezt a kötetet nemcsak az irodalomtörténet iránt érdeklődök forgathatják nagy haszonnal, hanem a művészettörténeti, színház- és filmművészeti stúdiumok kutatói is, ugyanis Boccaccio hatástörténetének a képzőművészetre és a tágabb értelemben vett interpretációs műfajok médiumaira tett hatásáról négy kitűnő dolgozat is megemlékezik, l. a Lovas Borbála, Jakab Péter, Lőrincz Zsuzsanna és a Ferencz Zsófia–Terjék Bálint szerzőpáros által jegyzett tanulmányokat.

Boccaccio és társai (et al.: elsősorban Petrarca, illetve Enea Silvio Piccolomini) klasszikus és középkori latin műveltségének nyomait, jellegét és párhuzamait kutatják írásaikban Babics Zsófia, Máté Ágnes, Ertl Péter és Dobozy Nóra Emőke.

Változatos a szövegek megközelítésének módja is: míg Jakab Éva és Roskó Mária újszerű, játékos olvasásra és újraértelmezésre hívja az olvasót, addig Veres Ágnes Judit, Szilágyi Emőke Rita, Horváth Karina és Édes Borbála a boccacciói életmű újraírásának, esetleges feldolgozásainak és fordításainak többnyire a hagyományos filológia eszköztárával erednek nyomába.

A Boccaccio etal.on – ahogyan azt Förköli is megjegyezte – valóban eltérő színvonalú tanulmányokat tartalmaz, de köszönhetően annak, hogy a többségüknek új és fontos tudományos eredmények és jelentős problémafelvetések képezik alapját, a kötet anyaga a megjelenése óta egyetemi tananyaggá, a Boccaccióról való mai diskurzus referenciakötetévé vált.

Epika

Az Epika konferencia célkitűzése kevésbé lett körülhatárolva, mint a Boccaccio etal.oné, így az előadóknak még tágabb tere nyílt az epikus műfajok és a hozzájuk kapcsolódó problémák felvetésére. A témák változatosságának köszönhetően se a konferencián, se a tanulmánykötetben nem próbáltunk tematikus csoportokat alkotni, inkább az előadások sorrendjét az egyes témák közti gyengébb-erősebb kapcsolódási pontok mentén alakítottuk ki, s ezt követte a kötet szerkezete is. A tanulmányok közt szinte nem találni olyat, mely ne a komparatisztika jegyében született volna, legyen szó egy konkrét mű bemutatásáról vagy recepciótörténeti adalékok ismertetéséről.

A történeti és autobiografikus művek igen alkalmasak a kortörténeti jellegzetességek megfigyelésén és az önéletírás-történetének vizsgálatán túl a lelki élet narratívájának bemutatására is, ahogy az Móré Tünde, Kovács Ferenc Dávid, Förköli Gábor és Nagy Márton Károly tanulmányából kiderül.

A lelkiségtörténeti narratívák e ponton kapcsolódnak az előbb említettekhez, így Krizsánné Deák Judit és Fajt Anita erkölcsnevelő művek, illetve elmélkedő gyűjtemények segítségével mutatják be e műfajok sajátosságait.

A 16–18. század egyik központi témája a (lelki/materiális és fiktív/nem fiktív) hely keresése, ennek lenyomataként számos tanulmány olvasható a kötetben, l. Iványi-Szabó Rita, Maczelka Csaba és Szalai Zsuzsanna dolgozatait.

Wirágh András és Pafkó Tamás két klasszikus művet olvastak újra egészen eltérő és új módon: Mikes Kelemen Törökországi leveleit és Zrínyi Szigeti veszedelmét.

Bácskai-Atkári Júlia és Kiss Béla tanulmányaikban a 17–18. századi nagyobb epikus művekről: az eposzokról és verses regényekről írnak; majd a 16–17. századi verses epikáról olvashatunk három írást, Cziczka Katalinét, Hevesi Andreáét és Bognár Péterét.

Végül, de nem utolsó sorban meg kell emlékeznem a konferenciasorozat esztétikus honlapjáról, melyen megtalálható minden a konferenciára vonatkozó információ. Az arculatterv és az igényes kivitelezés Lenkei Ákos keze munkáját dicséri (http://www.paperweb.hu).

Summary

This year was the third time that the Young Researchers’ Conference was organized by the PhD Students of the Eötvös Loránd Science University. The printed volumes of the 2009 Boccaccio etal.on and the 2010 Epics conferences are already released, and that of this year’s Work&Author conference is already in process and will hopefully be pulished soon. The principal goal of the conference was to offer undergraduate as well as PhD students opportunities to discuss, dispute, and reinterpret some aspects of their fields of research. A cardinal feature of the conference series is the the controlling idea of interdisciplinarity, which enables young researchers of different majors to join a common discourse, in which students from more and more universities are getting involved. For two excellent reviews on the first two volumes, see Helikon 2011/1–2, one by Gábor Förköli on Boccaccio etal.on (pp. 233–235) and another by Zsófia Bartók on Epics (pp. 237–239).

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek